,,Mi a 12.b, amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy az érettségi heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. A Brassaiban ilyen böszmeséget még osztály nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig aludtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, hogy tanultunk, az nem igaz.

És közben egyébként tényleg nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős tudásanyagot, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk az osztályt a végére. Semmit. Ha el kell számolni a tanároknak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Hű, a hétszázát neki!?!?!?
Gyerekek, nem vagyunk tökéletesek! Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor se. Majdnem beledöglöttünk, hogy 4 évig úgy kellett tenni, mintha tanultunk volna, ehelyett aludtunk reggel, éjjel, meg este. De lesznek még ilyenek. Lesznek. De előbb-utóbb csak megunják a tanárok és haza mennek. Nem kötelező velünk lenni. Ellehet hagyni a Brassait. Itt lehet minket hagyni kérem. Tessék. De mi, a piszkos 12 elmondhatjuk, hogy bár kevesebben vagyunk, mint 4 éve, de eljutottunk idáig. Ohh igen, igen ezt megcsináltuk. Ezt meg!!!''